Meghívó 1.

Barátaim a borban,

Szekszárd lírai beharangozásával kissé magasra tettem a mércét. Megelégednétek-e egy száraz meghívó szöveggel ezek után Egerbe? Ha igen, kérlek Benneteket ugorjátok át Vörösmarty sorait, s maradjunk a száraz, de nedves tényeknél:

JÓ BOR
> Kit illet e pohár,
> Mely kézről kézre jár?
> A hős Egert,
> Hevesnek fiait.
> Te vagy Heves, kit felköszöntök itt.
> Boldog vidék! egy holló szálla le,
> S nem láttam: földed olyan fekete.
> Te hogy derítsd a költő asztalát,
> Hozzá borodnak fűszerét adád.
> Mégis van egy panasz, mely szívre hat:
> Mért látom vérbe mártott tolladat?
> Tollaidra - bár fehér vagy feketék -
> Ellenség vére jobban illenék.
> Ki a magyar, ha még
> Heves sem az?
> Mégis közöttük gyűlölség hadaz.
> De mit beszélek? itt a bor,
> Csepjeiben hősök vére forr,
> Igyunk: javuljon a beteg!
> Ki ép, az isten tartsa meg! ...

Látnok volt a költő, mai borviharaink látnoka.

Mindig félve közeledtem Egerhez, az egri borokhoz. Mint az ország egyik legismertebb borvidéke, a teljes palackos kínálat jó 40 %-át adja. De micsoda végletek között! Évek óta vívódnak önmaguk is, s még tán ma sem teljesen letisztult mit akarnak érteni például az erkölcsileg szinte teljesen megsemmisült bikavér alatt. Kóstolhattátok szekszárdi szép változatát A tét pedig hatalmas, mert a külföld a tokaji mellett csak a Bulls blood-ot vagy a B. Miki klubtársunk által felidézett Erlauer Stierblut-ot (?) illetve ahogy a művelt spanyol mondja* az El tintos fuertes-t* ismeri. Na jó, ne vágjunk fel holmi spanyollal, itt van szomszédaink nyelvén is: *Býčia krv*. Hoppá...

Minden esetre, ha jót akartok ne a Szépasszonyok völgyében ismerkedjetek a környék boraival. No comment e helyről.

De szerencsére ott van a másik véglet is. Nem véletlenül lett az év borásza Vincze Béla, csodákat mutatott a hónap elején. De ott van Thummerer Vili, a St. Andreás Lőrincz Gyuri, Pók Tamás és a még kevésbé ismert Tóth Feri (Várvédő cuvée). Nem feledkezhetünk meg a tavaly elhúnyt Gál Tiborról sem, aki a vidék fajtáit, terroirját kutatva törekedett külföldi sikerei után a nagy magyar bort kinevelni. Sok nevet hagyok most ki, mert szerencsére a jók is sokan vannak. Nehéz lesz a választás, kit kóstoljunk. Ha van kedvencetek, kit feltétlenül szeretnétek viszontlátni, írjatok!. Ha be tudom illeszteni a sorba, feltétlenül ott lesz.

Várom hát jelentkezéseteket SZERDA estig, hogy találkozhassunk Jégtörő Mátyáskor, este 20.00 órakor a szokott helyen.

> Február 24. - *Jégtörő Mátyás napja*
> "Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkó csinál; ha meg talál, akko > ront". A gazdálkodók, a természet közelében élő szőlősgazdák előtt > ismert volt az időjárás és a termés szoros összefüggése. Azt is > mondták, ha esik az eső, akkor elveri a jég a termést, a szőlő pedig > savanyú lesz.

Vajh, mit hoz idén Mátyás? Légy ott és megbeszéljük!

Jó hetet mindenkinek,
Ritecz János

Meghívó 2.
Kedves Borbarátok és borérdeklődők,

A múltkor rákérdeztek Borklubunk himnuszára és miközben válaszoltam, eszembe jutott, hogy januári klubestünkkor eléggé galádul hagytuk magában intonálni szegény Horváth Gabi barátunkat. Lehet, hogyy élvezetünk épp ettől lehetett tökéletes, de ez a cserbenhagyás most, hogy tegnap este Biatorbágyon a könyvtárban a szerzők bemutatták Étkeink s illő boraink harmóniája című korszakos munkájukat izgató téma lett.

Dr. Czizmadia Andrást már bemutattam a korábbi beharangozóban, most megismerhettük alkotótársát a lebegő fotók mesterét, Niksz Gyulát is.

Borklubunk BM, Töki68 borbarátunk szervezésében népes küldöttséggel képviseltette magát a Biatorbágyon, ahol a fennkölt gasztonómiai élvezkedés előtt azt is megtudhattuk a helyiektől, hogy miért nem lett vasútállomás Pátyon a 70-es években, mikor lehetett volna.. A hihetetlen történet lebunkózás révén érzéstelenítő hatása hamar elmúlt és a bemutató első mondatai után tantaluszi kínokat kiállva, de töretlen kitartással hallgattuk, hogy Csizmadia Andris utolérhetetlen stílusában miképpen illeszti össze a kaviáros bliniket pl. az általunk is becsült Hungária Extra Dry pezsgővel.

Tette mindezt vacsoraidőben és ez még csak az előétel volt. Mindent elmondott -nem hagyott ki semmit- egészen a desszertekig, miközben gyakori időközönként felhívta a hallgatóság figyelmét a körbeadott könyvek képeire is. Ezekre erős önmegtartóztatással csak rövid oldalpillantásokat igyekeztem vetni. Komoly elégtétel volt, mikor a szerző hangja is megbicsaklott a félrenyelt jókora adag nyáltól. Hiába, nagy koponya volt Pavlov, a kutya sem tudott kitérni törvénye elől.

Ha most azt mondom Nektek, így délidő felé, hogy a vadas marha zsemlyegombóccal nevű, jól ismert étek mellé nagyon szépen illik a klubban szintén bemutatott és nagy sikert aratott Laposa féle Bazaltbor, akkor ha ettől még nem is, de az ezt követő képviselőfánk - Hétszőlő kései furmint kombinációtól már biztosan kicsordul a Ti nyálatok is.

Így vagyon ez. Lényeg a lényeg, meghívtuk Csizmadia Andrist borklubunkba, tehát készünlünk kell nekünk is. S mi, a borokkal még épp, hogy csak ismerkedők, mit tudnánk mutatni neki illőt, szépet, mint mívesen előadott klubhimnuszunkat.

Bár korábban már szétküldtem kottát, szöveget, az mp3 nótát is, tudom sokan állunk hadilábon a papír csíkjain rögzült fekete hangyák között össze-vissza kanyargó szótagokkal. Ezért a kibogozott sorokat ideidézve, átadom Nektek bemagolásra a selmeci diákok ki tudja hány év alatt kicsiholódott, elmélyült mondanivalójú szövegét:

Mi lenne, hogyha együtt innánk most,vagy egy fél kupával még?
Aztán mért ne innánk fél kupával pajtások?
Aztán mért ne innánk fél kupával mondjátok?
Rajta hát igyunk vígan!

Cimbora rád köszöntöm fél kupámat, cimbora kívánom, hogy élj soká!
Cimbora rád köszöntöm fél kupámat, cimbora kívánom, hogy élj soká!

A sör és a bor Bachusnak is ízlett mindenkor.
A bor és a sör minden cseppje nekünk is gyönyör

Cimbora rád köszöntöm fél kupámat, cimbora kívánom, hogy élj soká!
Cimbora rád köszöntöm fél kupámat, cimbora kívánom, hogy élj soká!

Találkozunk tehát holnapután, Jégtörő Mátyás napján.
Üdv, Ritecz János

Utószó

Kedves Borbarátaim,

Februári Borklubunkat Jégtörő Mátyás napján tartottuk. Mátyásban nem kellett csalódnunk, mert több száz éve ismeretes, hogy "Mátyás feltöri a jeget; ha nem talál, akkó csinál; ha meg talál, akko ront". Mint emlékszünk pénteken nem találhatott semmit, kénytelen volt hát csínálni valamennyit.
Míg Mátyással íly jól megvagyunk, nem mondható ez el az egri borok kóstolása után. Szóban és írásban már többször is említettem, hogy félek az egri boroktól. Boltban biztos, hogy nem igen vennék egy palackot sem, oly hullámzó a minőségük. Klubunkra készülve tettem ugyan kisérletet, de tényleg nem volt bizalmas a kínálat egy, az egri szőlőket-borokat bemutató sorozat felállítására.
Milyen fajtákra gondoltam? A fehérektől indítva, olaszrizling, leányka, hárslevelű, chardonnay, (óvatosan tán egy pici Muscat), a vörösökkel folytatva kadarka, pinot, merlot, kékfrankos, cabernet franc, és tán a c. sauvignon. Mindezt persze évjárat megfontolásokkal, az Eger környékén érlelhetőnek ismert és friss fehérekkel, a kötelezően érlelendő vörösekkel keverve, véletlenül sem kihagyva az Év borásza egy termékének bemutatását és Gál Tíborra méltó megemlékezést.
Miután jobbnak éreztem a boltok hanyagolásával inkább bizalmas helyről, szakavatott borismerővel konzultálva borhoz jutni, végül is a következő sorozatot mertem elhozni. Mellékelm melléjük észrevételeinket:

1. Gál Lajos, Egerszóláti o.rizling, 2002. Jobb híján és félve választottam 2002-es fehérbort, ismerve az akkori időjárást, de bízva Gál Lajos tapasztalatában. Nem jött be. A bor menthetetlenül elöregedett, szétesett, a kiöntőben végezte.

2. Orsolya Pince, Ostorosi leányka, 2004 Nagyon szép, karakteres Orsi leánykával találkoztunk. Illata, zamata, teste szép harmóniában egyesült. Kicsikét volt csak zavaró a zamatot követően enyhén különálló újhordó íze. Az újhordó használata, előkészítése, nem magától értetődő feladat, kádárműhelyenként változhat a kikerülő termék óvatos beavatásának a receptje. Utána pedig, hogy mikor és mennyit tartsuk benne a bort megint más - terroir, fajta, évjáratfüggő - kérdés. Sokszor csak néhány napon múlik, hogy kivételkor már gyönyörű a bor vagy majd reménykedjünk, csak összeérnek az ízek. Érdemes lesz Orsiéktól a következő évjáratokat is figyelemmel kísérni, mert ez igéretes bor volt.

3. Csutorás Pince, Egri Sauvignon blanc, 2005. Nehéz dolog egy olyen jellegzetes bort, mint a sauvignon blanc, ebben a karakterben elképzelni. Úgy tűnt a Borklub látogatóinak sem sikerült. Erre a félresiklott ízvilágra nem mentség, hogy nem - a közdivatsajtóban teljesen félreértelmezett fajélesztővel - készült, hanem a földről, levegőből a bogyóra ragadt, ún. saját élesztőt remélt használni a borász. A sauvignonhoz méltatlan, egyszerű, vékonyka csavarodású illatjegyeket követő, vékony skálát bejáró éles ízek, zamatok nem Eger terroirjáról mesélnek. Gyanakszom, hogy elég éretlen és egészségileg egyáltalán nem rendbenlévő szőlő levét kóstoltuk. Ez a diagnózis a 2005-ös évjárat és a fajta ismeretében - januártól mostanáig több hasonló bort kóstolva, melynek többször szőlőállapotát is ismerhettem - eléggé megalapozottnak tekinthető. Hogy milyen volt a terhelés a tőkéken, milyen volt a lombarány a kritikus időszakokban, mely permetezési időpontot nem sikerült elcsípni, jó kérdések. Csalódottságunkra egyedül a szerény ár nyújt vígaszt.

4. Szőke Matyi bácsi, Gyöngyöstarjánból, Chardonnay, 2003. Matyi bácsi és az ő chardonnay-ja biztos pont az eger-gyöngyösi borvidék csillagoktól amúgy már történelmileg sem mentes egén. Az, hogy a 2003-as évjárat gyönyörű volt a vörösek számára, de sziciliai forróságról beszélünk, mikor fehér szőlőkről van szó, külön kiemeli nemcsak Szőke Mátyásék hozzáértését, de magyarázza azt is, hogy miért van a Chardonnay az ún. 10 világszőlő között. Ezt a rangsort nem modern kori szőlő-bor médiaguruk állították fel, hanem azon alapszik, hogy a Chardonnay a terroir-ok széles körében, változatos tőketerhelések mellett, kitettebb időjárási körülmények között is több fogyasztói szegmens számára értékelhető minőséget tud teremni. Most egy ugyancsak értékelhető minőséggel találkoztunk. Ha az elvárt Chardonnay minőségek stílusívét egy magasugróléchez hasonlíthatnám, akkor az egyik rúdtartó oszlop az itt a szomszédunkban dolgozó Malya Ernő, az ő üde, reduktív stílusírányával, a másik oszlop pedig Szőke Matyi bácsi a barrique erjesztésű és érlelésű borával. Lehet, hogy általuk magasra tettem a lécet, - jómagam is csak egyszer-kétszer tudtam ekkörülit ugrani Chardonnyay-val - de ez nem a léc hibája. Hát mit mondjak erről a borról többet? Magáért beszélt. Nem is illeszteném ételhez, inkább egy leülős, az élet sorskérdésein elmerengve beszélgető bornak választanám. Ha pedig csendesen elmesélem, hogy a konkrétan pénzt fialó Külügyi borverseny fehér kategóriáját ez a bor többször is megnyervén, minden magyar követségre kijutott, akkor azt kell mondanom: végre van egy jó nagykövetünk.

5. Gál Tibor, Pinot noir, 2003. Gál Tiborra emlékezve, sikerült megtalálnom a rá talán legjobban jellemző borát, ráadásul 2003-ból. Gál Tibi kisérleteiben mindig nagy hangsúlyt kapott a Pinot noire (így is írják). Remélte, és nagyon bízott megérzésében, hogy az Eger környéki jó fekvésekben nagy minőségeket lehet elérni ezzel a fajtával. Egy éve nincs közöttünk, családja viszi tovább munkáját. Kíváncsian várjuk a Pinot további emelkedését, s a többi fajta (shiraz) szereplését is. A most kóstolt bor rendkívül elegáns volt Ha Csizmadia András nyomdokain járva azt mondom, hogy a zöldfűszeres-fokhagymás vajjal ízesített á point-ra (médium) sütött érlelt hátszinszelet (Hátszinszelet Udvarmester módra) szép kísérője lehet, akkor azt hiszem senkit sem zavar már a bor végén jelentkező elegánsan árnyalt tanninvonulat. Ha pedig rendkívül szílszerűen a Burgundi marha kísérőjének képzeljük el, akkor ez egy nagyon rendes bor (Cs.A. ajánlása, de amint tehetem, ezt is megkóstolom).

6. Feketecseresznye Pince, Szomolyai Cabernet/Merlot, 2003. Na hát ez a bor, ahol típikusan jelenik meg, hogy az évtizedek-évszázadok alatt születő legendát nem pótolja a valamilyen, egy-két éves múltara épített, a nem fajélesztővel oltott, de marketing-PR duma starter kulturával éleszett legendáriumgyártó kreatívitás. A karcsú testű, vékony derekú, 2003-ra nem jellemző bor hanyatt dőlt a rendesen megégetett barrique hordó löketétől. Aki eddig nem tudta volna közülünk, milyen íze van az égetett tölgyfának, most megismerhette. Bár a borhoz, mint hallom nagyon jó a pince mellett érő feketecseresznyét rágcsálni, a földrajzilag kiterjedtebb élvezethez nem volt elég a hátcímkén szereplő "Kaló Imre barátom és az Úr" segítségét hívni. Az sem segített, hogy külön kiírta a termelő a címkére, hogy Vincze Béle palackozta. Kevesen voltak. Győzött a barrique. Mi vesztettünk. Egy illúziót és egy elég vastag összeget.

7. Vincze Béla, Arcanum Egri bikavér, 2003. Egy bor, ami a helyén van. Jól a helyén van. Bár nekem Vincze Béla remekei közül (február elején Balatonfüreden egy kimagasló színvonalú 7-es sorozatot mutatott be) van ami objektíve és szubjektíve jobban ízlik, de azt most egyrészt még ajánlásban sem értem el, másrészt pedig Egert Bikavér nélkül bemutatni nem ildomos. Eger bemutatására pedig stílszerűen a friss Év Borásza, Vincze Béla bora teszi fel a koronát. Nem is csalódtunk, a visszhangok szerint mindenkinek nagyon ízlett. Sok rangos külföldi és magyar érmet elnyerve lett ő az Év Borásza. De nemcsak ezért. Az Arcanum szó jelentése: rejtély, titok. Béla boraiban mindig van belőle. Fejtegetjük szorgalmasan évek óta. Írni ilyen keveset lehet az Év Borászáról. Kóstolni kell.

Ennyi jutott a februári Borklubra. Oly sokan maradtak ki, hogy Egerre még egyszer sort kell kerítenünk. Ha csak Thummerer Vilit, vagy Lörincz Györgyöt említem, láthatjátok, hogy nem a másodvonallal folytatjuk. Gárdonyitól tudjuk, sok csillag van Eger táján.

Utószó. Többször volt szó a bikavér jelentéséről, történelméről. Íme:
Bikavér megnevezéssel Magyarország két borvidékén is készítenek borokat: Egerben és Szekszárdon. A Bikavér egy vörös cuveé bor, melynek legalább négyféle alapbort kell tartalmaznia. Egy legenda szerint a Bikavér név Eger 1552 – es török ostromakor született, a túlerőben lévő, de vesztesként távozó török sereggel a védők elhitették, hogy kupáikból bikavért isznak és innen ered hősiességük. Valójában a bikavér megnevezés és a vörös szőlők is csak később talán a XIX. században terjedtek el Egerben. A Bikavér nevet azonban először Szekszárdi vörösborokkal kapcsolatban említette Garay János költő. A Bikavér borok alapja mindkét borvidéken egészen a XX. század közepéig a Kadarka volt. Ma a legfontosabb összetevő a Kékfrankos, amit ma főként Merlot-val, Cabernet Franc-val, Cabernet Sauvignon-nal és Kadarkával házasítanak.

Üdv, Ritecz János