Képek


Meghívó 1. 

Kedves Borbarátok,

Új év indul, a Borklub sorozat halad tovább. Itt az első beharangozó.

Találkozunk jan. 25-én, péntek este 20.00 órakor, régi helyünkön, a Közöségi Házban.

A Tokaji Borvidék kerül sorra ismét, immár harmadszor, mégsem elégszer.

Miért megint Tokaj? Mert Villány mellett e vidéken indult be először az új szemléletű borkészítés, Mára annyi gyönyörű borászat van ott, annyi évjáratról-évjáratra új meglepetéseket felvonultató borásszal, mint sehol máshol e honban.

Bár már december eleje óta Tokajra készülök, de inspirál a mai hír is:
Tokaj szerepel, Budapest viszont kimaradt arról a turisztikai listáról, amelyet a tekintélyes amerikai napilap, a The New York Times állított össze a 2008-as idegenforgalmi szezont ajánlva olvasóinak. Az  53 helyszín közül a magyar borvidék mellett Kelet-Európából mindössze  két másik úticél szerepel."Hátizsákos borturizmus?" - teszi fel a kérdést a New York Times turisztikai mellékletének szerkesztője, utalva a világhírű tokaji borvidék remek adottságú környezetére, amelyet úgy jellemeznek, mint a "messze földön híres minőségi fehérborok és a búza-színű desszertborok hazája". A lap decemberi utazási mellékletében publikált, azóta az újság világhálós oldalán is olvasható ajánlóban kiemelik: a kommunizmus összeomlása után újra virágzásnak indult (a listán az 52. helyen szereplő) Tokaji borvidék ma már exkluzív szállodákkal is várja a turistákat.
E hír emlékeket is ébresztett.  Tokaj újraindításához kötődik egyik legkomolyabb munkám (munkáim) 1992-1993 között. Akkoriban sokszor utaztam e tájra. Alapvető élmények értek, hogy milyen magas szintről tudtak lecsúszni. Magas, multikulturális szintről, ahol egymás mellett létezett magyar, orosz, lengyel, zsidó, német nép. Együtt éltek, együtt dolgoztak a szép borért, azért, hogy eljuttassák fő piacaikra.

Mind ennek 1992-ban már csak romjai, pusztuló emlékei voltak. Üresen állt a pravoszláv templom, a zsinagógákról nem is beszélve, de a többi is romos. Délután 3-kor zárt az egyetlen étteremnek mondott létesítmény Tolcsván: este 6-kor ott álltam éhesen, nem hittem el. Egy ismerősöm mentett meg, akire rákopogtam. Nem volt kellemes, nem készültek rám. De a hirtelen rakott tábortűz, az alkonyati rálátás a templomtornyokra, az éppen befutó gimnazista fia, aki történelem esszéjét e multikultúra magányosan maradt nyomairól írta, s el is mesélte, sok mindenért kárpótolt.

Szép múlt, zord tegnap. S hogy nézett ki ez a borban? Ez volt egyik feladatom. 340 ezer hl döglődő tokaji nevű alkoholos folyadéknak (az átlagos magyar bortermés majd 10 %-a) kellett elkészítenem piaci értékelését, be kellett áraznom. Az összesből 8-10 % ért valamit, a többi tényleg holt gyenge volt. Csak néhány érték, felvillantani a mélységeket. 16 év telt el, ma már lehet erről beszélni. 5 éven felül minden bor múzeális besorolású volt, átlagosan 8 Ft/l könyvelési értéken. Az édesítésre szánt cukor-citromsav elegy 280 Ft/l volt a
könyvelésben. Nagyon sokan néztek rám furcsán ott, értetlenül, amikor néhány '30-'40-es évekbeli palackot 12-15 ezer Ft-ra értékeltem, s az édesítőszer árát lényegesen lejjebb nyomtam.

Bizony, ők mást szoktak meg, tettek hagyománnyá. Nézzetek be pincétekbe, speizetekbe, bárhová, ahova eldugdostatok egy palack tokajit. Ti gyűjtöttétek? Apáitoktól kaptátok? Tapasztalom, élő hagyomány elrakni tokajit esküvőre, gyerekre, bármi várt évfordulóra, stb. Nekem is van. Vegyétek most kézbe a palackot. 1994 előtt készült? Emeljétek erős fény felé, fordítsátok fejre. Barnás levet láttok? Kevereg, úszkál benne valami sötétes-feketés, esetleg darabos izé?  Ami úszkál, kevereg, az karamell, amitől pedig a szád majd összeragad, ha kóstolod, az kubai cukor, többnyire. Innen már mindenki saját felelősségére jár el.

Tisztelet a kivételnek, e lötty előállítására szocializálódott ez a vidék. Hagyományt teremtettek. Máig továbbélő hagyományt. Bár a visszájáról ugyan, de a piac végre helyén kezdi értékelni ezt a rossz hagyományt. A tömegesen még jelenlevő 6-8 kg/tőke termésre a borpiac egy érdekes szegmense figyelt fel: a költségekre nagyon vigyázó, korábbi vízpártoló borászvállalkozások szállták meg e tájat. 28-35 Ft/kg áron már olcsóbb a szőlő, mint a cukor-víz-műtrágya elegy, s kevesebben is szaglásznak utánuk. Sok tokaji pincét kibérelve adnak tájjellegű hordóízt löttyeiknek, majd továbbszállítva nyújták valami jellegtelen
más löttyel, így előállítva a csaplárokhoz kerülő 200-250 Ft/l fogyasztói árú drogot. Tájékoztatásul egy rendes, 1,5 kg körüli terhelésű, éretten szüretelt szőlő nemigen termelhető 80-120 Ft alatt.

A drogként hasznosulás szerencsére jó részt lecsapolja a tokaji termés említett, rosszabb részét. Bár, emlékeztek múltkorról egy Cora-ból származó 1700 Ft/palack körüli Sárga muskotály kóstolására? Azért ott vannak a fiúk még a prémium piacon is. Nagy a csábítás...

De dalra fel! Évről-évre egyre több jó bort, borászatot, stílusteremtő vagy épp a nemesebb hagyományokért akár a XVIII-XIX. szd-ig is visszanyúló borászt ismertünk meg. Rájuk figyelünk.

Péntek estére az ő boraikat fogjuk kóstolni, közvetlen, hiteles beszerzésből.

Üdv, Ritecz János


Meghívó 2.

Kedves Borbarátok,

E sáros, szürke napokon, mikor az ember alig akar kikelni az ágyból, mi
más vidítana fel jobban, mint egy jó kis tokaji borokat kóstolgató Borklub.

Találkozunk jan. 25-én, péntek este 20.00 órakor, régi helyünkön, a
Közöségi Házban.

Miért megint Tokaj? Mert a zord közelmúltat mára annyi gyönyörű borászat
feledteti, annyi évjáratról-évjáratra új meglepetés kerül elő, hogy az
új felfedezések izgalmával időnként vissza kell ide térni.

Péntek estére sok telefon, egyeztetés, miegymás  után közvetlen, hiteles
pincei beszerzésből kerül bor a pohárba.

Mint szoktuk, 7 féle bort fogunk megízlelni, meghallgatjuk történeteiket.

Megint kaptunk a pincéktől kedvezményeket, úgy, hogy becslésem szerint
2500 Ft/fő körül ezt az estünket is kigazdálkodjuk.

Gyertek hát folyvást-folyvást.

Üdv, Ritecz János


Meghívó 3.

Kedves Borbarátok,

Találkozunk péntek este 8.00-kor, a Rákóczi úti Közösségi Házban.

Tokaji Borklubunkra készülve, újraolvasgattam sok mindent a Hegyaljáról.

Az hagyján, hogy miután a tatár nagyrészt kiírtotta az ott élő magyar népességet, de "lovuk patái még a szőlőket is kitapodták" (Rogerius, a tatárjárás krónikása).

Királyaink betelepítési programjainak hatására mára egy kevert
magyar-olasz-vallon-német-zsidó-görög-macedón keveréknépességünk lakja a
vidéket.

Ilyen háttérrel feltűnő, hogy mégis olyan szép magyarságú dűlőneveket találtam, amik e táj népolvasztótégely jellegét és kulturális megtartóképességét igazolják.

Fülnek is gyönyörködtetőek az alábbi hegyaljai dűlőnevek: Szarvas, Királygát, Mandulás, Mester, Barát, Galambos, Szepsy, Veresek, Király, Kapi, Diós, Szentvér, Kincsem, Megyer, Királyhegy, Hotyka,Nyulas, Somos, Sajgó, Palandor Kútpatka, Bomboly, Mézesmál,Pajzos, Szent Tamás, Palota, Úrágya Megyer, Pinceszerek, Szerelmi, Lajosok, Padihegy, Lapis, Mestervölgy.

E gyönyörű neveket egyre többet szerepelnek a cimkéken értéknövelő eredetjelzésként.

Megint kaptunk a pincéktől kedvezményeket, úgy, hogy becslésem szerint 2500 Ft/fő körül ezt az estünket is kigazdálkodjuk.

Már szép számmal gyűltünk össze, csütörtök reggel 7.30-kor zárom a jelentkezéseket.

Aki még gondolkodik a részvételen, tegye gyorsan!

Üdv, Ritecz János


Utószó

A január Tokajhegyaljáé volt. Több borászatból válogattuk ki a finomságokat Kiss Balázs frissen kiköltözött tinnyei borbarátunk szakavatott vezetésével:

Oremus Száraz Furmint 2005
Kincstári birtok Kései Hárslevelű, 2006 a Szerelmi dűlőből
Orémus kései Cuvée, 2006
Dégenfeld Sárga muskotály 2006
Sajgó Száraz Szamorodni, 1996
Orémus Édes szamorodni, 2000
Sajgó 5 puttonyos aszu
Orémus birtokválogatás Édes szamorodni 2003

Szép sorozat volt. Az ifjúság virgoncság és az idős, érett kor bölcs tapasztalata fenséges harmóniába olvadt össze a négy pince alkotásaiban. Ez Tokaj! Nem lehet szembeállítani a klasszikus (Sajgó) aszut az aszu nevet magára sem vevő, de ténylegesen sokputtonyos Orémus birtokválogatás Édes szamorodnival. Más borok. A maguk módján egy-egy iskola csúcsai. És akkor -mint mondtátok- ebbe a sorba fért volna el az Oremus kései cuvée-je elé a Frittmann kései Ezerjó az alföldi Soltvadkertről ! Bizony, néha le kell számolni régi hiedelmekkel, bármennyire begyökeresedtek is. Újabb kornak újabb válaszai vannak, nem mindig használhatóak a régi reflexek.