Meghívó 1.
Kedves Borbarátok,
Következő Borklubunk február 29-én, pénteken 20.00 órakor lesz, a Közösségi Házban.
Témánk a 2007. évi Év Borásza címet elnyert Frittmann testvérek borainak bemutatása.
Mint említettem, először ért alföldi borászt ilyen elismerés. Nem volt váratlan, mert már jó öt éve lógott a levegőben.
Mint mondani szoktam: szép szőlőkből szép borok készíthetők. Tanúi leszünk.
Üdv, Ritecz János
Meghívó 2.
Kedves Szomszédok, pátyi Borbarátok,
Azt mondják, hogy fegyverek dörgése között hallgatnak a múzsák. Mint sok
mondásban ebben is van egy ostoba logikai bukfenc. S bár itt most fegyverekről hál'istennek nem, csak az egyik oldalról maximum az érvek ütegéről van szó, azért értelmezzük egy kicsit ezt a mondást!
Hallgatnak a múzsák? Pedig pont dalolniuk kellene, túlharsogva fegyverek zaját, elterelve csatáról a figyelmet, örömet szerezni szép érzékeinknek. S az öröm perceiben a korábban heves vitában levők becsontosodott nézőpontjai fellazulnak, türelmesebbek lesznek a másik érveire, nézeteire. S ha a múzsák bírják szusszal, még az oly áhított béke is hamarabb eljő. Tehát a mondás javítva: fegyverek dörgése közben még jobban daloljatok, ó múzsák!
Itt van a mi Borklubunk. Most egy kicsit vakaródzom, hogy ki is a múzsánk, kihez fohászkodjunk. Tény, hogy Dionűszoszt gyakran látogatta meg Pallasz Athéné. S miközben nézeteket cseréltek, gondolom a jó, öreg kujon pár kupával kínált is az az évi termésből. Hm... Pallasz Athéné, a bölcsesség istennője, nem lenne rossz. De hát ő istennő, nem múzsa.
„Sine Baccho friget Venus” - “Bor nélkül fázik Vénusz”, mondja valaki. Ah szépség, tehát ő is. Nem rossz, sőt! Múzsa azonban ő sem lehet a fentebbi okokból.
De ni-ni! Galillei ezt mondja: "A bor múzsa, s a fény és humor keveréke." Ez már jó! A bor maga a múzsa, a fény, ami elűzi a sötétséget, s a humor, ami átsegít a bonyodalmakon.
Természetesen Hamvas Béla is hozzászólt múzsaügyben, de őt inkább egy másik, avatott alkalomra hagyom.
E múzsakereső kis kiruccanásom után, hívlak Benneteket, gyertek a Borklubba az útügyi est után.
Ismerjük meg az Év Borászának borait, fedezzük fel, milyenek a rendes alföldi borok.
A Művelődés Házától csak egy séta a Közösség Háza. S miközben átsétálunk, gondolkodjunk el ezen a két szón: Művelődés és Közösség.
Daloljatok múzsák!
Üdv,
Ritecz János
Meghívó 3.
Változatlan a program is. Borklubunk történetében először egy alföldi pince mutatkozik be. Még hozzá nem semmi entrée-vel: Frittmann János lett az Év Borásza. Ö ma már főként a pince arca, az értékesítés szevezője, de a munkák zömét kint a szőlőben és a pincében testvére végzi. Igazából tehát úgy igazságos, hogy az Év Borászai, a Frittmann testvérek.
Mit kell tudni az alföldi szőlőkről, borokról? Amit a szélesebb közvélemény eddig tud, az nem valami hízelgő. Sajnos sokan tettek azért, hogy általában a magyar borról kialakult kép leromoljon. Tény, ezek közül sokan az Alföldön tevékenykedtek.
Pedig az igazság sokkal árnyaltabb! Nagyon sok kár történt, történik a hegyvidékeken is. Viszont a több évszázados legendák oda kötik a minőséget. Aki pedig benéz a legendák mögé, elborzad.
Ugyanakkor itt, a hegy- és dombvidéken van elhantolva az Amerikából emigrált filoxéra is. Na jó, az magától is a föld alatt él és rágcsál, amit talál. A szőlő gyökeret oly nagyon szerette rágcsálni, hogy amikor meghonosodott nálunk is az 1870-es évektől, mintegy 15-20 év alatt ki is végezte a hegyvidéki szőlőket.
Ekkor tűnt fel, hogy a reformkor körül már tetőtő Alföld lakosság visszatelepítési program homokot megkötő kísérő növénye a szőlő nem károsodik a filoxérátől, mert az nem él meg a homokban. Így, amíg ki nem találták az oltványkészítés technikáját (amerikai vadalanyra nemes európai szőlő oltása) a borhiányt az alföldi telepítésekkel váltották ki. A homokban nem kellett a drágító és időigényes oltás, ott a szőlő akár bújtásokkal, akár a gyökereztetett vesszők ültetésével olcsón és hamar felnevelhető volt. Nem kevés szerepe volt ebben a kiegyezés után Ferenc józsef által is erősen támogatott agrárpolitikának, amelynek igazából fő eleme az erdősávokkal kialakított, a már gépesítésre is méretezett táblák létrehozása volt. Nem lehet nem említeni az erdész Kiss Ferencet, akinek nevét ma a "mély" alföldi erdészeti szakiskola őrzi Ásotthalmon.
Azért kellett elmennem most a kemencéig, mert a homoki szőlőtermesztést nyílván időbe tellett volt megtanulni a jórészt német eredetű, szorgalmas telepeseknek. De, aki megtanulta, és ma olyan piaci szegmensre dolgozik, amelyik megfizeti az ezzel járó ráfordítást, az igen is tud szép bort készíteni.
Ráadásul ma már a megkötött homok sem ugyanaz a terméketlen, sívó minőség, mint volt 200 éve volt. Sok helyen átalakult a sok belekerült szerves anyagtól, akár Soltvadkerten is, ahol az ország szőlőállományának több, mint 10 %-a ralálható. Rendben van, ne keressünk az alföldi borokban vulkáni ásványosságot vagy a mészkőhegyoldalak terroirjainak ízjellemzőit. Ha már mindenáron hasonlítani akarunk, akkor egy löszös borvidék, pl. akár Szekszárd boraihoz lehet a jó alföldi bort hasonlítani.
Tény, hogy az Alföldön még fehér holló a prémium minőséget megcélzó borászat. Egy ilyen borsort, mint amit holnap este bemutatok, ennyire együtt, még én is ritkán kóstolok.
Gyertek hát fedezzük fel együtt a bortérképre végre pozitív oldalról felkerült Soltvadkertet, a Frittman borokat!
Üdv,
Ritecz János
Utószó
Az utolsó két klubesten az országban két végletnek tartott borvidék borait ismerhettük meg: Tokajét és az Alföldét. S nini! Közvetlen kapcsolatot fedeztünk fel a két borsor között!!! Kimondhatatlanul jóleső érzés volt, amikor többen azt mondtátok a kései Ezerjóra, hogy bőven elfért volna a tokaji kései szüretelésűek között. Ezek azok a pillanatok, amikor elönt az érzés, érdemes volt csinálni. Mindig is hirdettem, hogy nem az Alföld és a Hegyvidék között van a különbség,
hanem a termelők között. Amelyik borász már tudja, hogy a jó borhoz -mily fura!- jó szőlő kell, az a gyönyörű Alföld ligetes erdősávai mentén is meg tudja termelni azt a szőlőt, amit kollégája a fenséges dombhátakon, hegyoldalakban.
Sajnálom, hogy annyi minden vonta el figyelmemet erről a gyönyörű témáról, s ilyen későn írok csak róluk, de hát ilyen időket élünk. Azért, hogy ne essenek végleg a feledés homályába e két borklub borai, ha röviden is, ide idézem őket:
S most lássuk a február végi borklubban, a máshonnan híres arany háromszög immár fényesedő csúcsát Soltvadkertről, a Frittmann borokat. Mivel a 2007-es Év Borásza cím a Frittmann testvéreké (János engedd meg, hogy tesódra is ráengedjem a fényt). Megérdemelték? Megkérdőjelezhetetlen annak, aki kóstolta őket.
Íme a borok, s mivel még nem szoktuk őket, melléjük teszem az elért eredményeket is:
Ezerjó száraz, 2006 VI. Országos Syngenta Borverseny - Aranyérem
Ezerjó kései félédes, 2006 V. VinoFem - Arany érem, legjobb magyar
fehérbor
Cserszegi Fűszeres 2007 XII. Országos Cserszegi Fűszeres Borverseny -
Aranyérem 2007 év Legjobb Újbora
Kékfrankos Rosé 2006 IV. Le Mondial du Rosé 2007 - Ezüst érem
VIII. Országos Rozé Borverseny - nagyaranyérem
Kadarka 2003 IX. Kadarka Nemzetközi Nagydíj - Arany érem
Merlot 2002 Gulyás ételek és magyar borok versenye Birkagulyás kategória
- arany érem
Cabernet Sauvignon - Franc 2003, Monde Selection, Brüsszel 2006. március
23-25. - Ezüst érem, VII. Nemzetközi Páneurópai Vörösborverseny - aranyérem,
XXX. Országos Borverseny - Arany érem
Ráadás is volt egy másik soltvadkerti termelőtől, aki a Friittmannok mellé elküldte saját kóstolóját is. Kárpáti Jánostól a borsorba illesztve a Kései Ezerjó félédes, 2006 VI. Országos Syngenta Borverseny - Aranyérem, valamint a
Kékfrankos Rosé 2007 VI. Országos Syngenta Borverseny - Ezüstérem
A kései Ezerjó őnálai is kíváló volt, csak a végén érződött egy kis iskolázásból eredő göröngyösség, míg a hordóminta Kékfrankos rose bár szép illattal indított, de utóízében egy barátságtalan vonal erősödött fel. Mindkét bor azonban bíztató úttörő lépés egy eddig a hagyományos pályát járó soltvadkerti borásztól.
Frittmanékra visszatérve, láthatjátok, bizony akár francia aranyak is röpködnek náluk! S a mi véleményünk? Korábban az egyik megjegyzéseteket már említettem a tokaji borokkal kapcsolatban, s íme a másik, ami a Frittmann vöröseket kóstolva hangzott el: ha nem lenne rajtuk címke, a kutya nem mondaná meg, hogy nem valamelyik neves vörösboros vidékünkről származnak.
Üdv,
Ritecz János
