Jásdi Pince képek
Petrányi Pince képek
Söptei Pince képek

Meghívó:

Nagyon régen voltunk már Bortúrán. Az utóbbi években már egyre többen szóltatok, szervezzek megint túrát izgalmas emberek izgalmas borait szép helyeken megismerni. Beszélgetéseken sokszor emlegettétek fel az egri, a sopron-ruszti, a szekszárdi túráink emlékeit, élményeit. Gyönyörű tájakat, borokat, s nem utolsósorban ragyogó embereket ismerhettünk meg.

Tényleg sok idő telt el azóta. Ideje újabb úti célt keresni. Nem igazán jó szó a keresés, mert tudtátok mindig, hogy nekem melyik úti cél a legkedvesebb. Azonban úgy véltem akkoriban is, nem lett volna illendő egyből oda rohanni. A több, s főként különböző bortáj, borstílus megismertetése után, mára meg is érett a dolog. Legyen az irány Csopak.

Igen, Csopak. Szívem csücske. Több annál. Gyermekkorom tája, ahol, mikor elúsztam a nádas mögé, egy fél móló sikongatott riadtan blazirt képpel visszanéző apámra, hogy belefúl az a gyerek, milyen szülő az ilyen! Ma is sokszor nézem ott a vizet, s újra látom, ahogy reggel érkezik a srácokkal a Kalóz, hogy felvegyen, s új vizekre menjünk. Ah, micsoda Ady! Gyakorlatban el a felnőtt szemek elől, ne lássák, ha tanulás közben némi borulásos affér történik. Pláne, ne tudják azt, milyen az, amikor borulás után a merőkét nem találjuk -ki tudja hová lett?-, s míg ketten egyensúlyozzák a felállított hajót, jómagam hosszútávúszóra átváltva repesztek a part felé -csak vízi rendőr ne járjon erre- valami merőkés megoldást keresni.

Más villanás, nagyobb fiúként még látom a parkot is, "a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya". S élnek bennem más nyáresték is, amikor a pince előtt, a tűznél apukámékkal először ismerkedhettem a rizlinggel, furminttal és társaikkal.

Nos, az a pince ma a Jásdi Pince. Életem nagy kalandja volt, hogy ezt a pincét Jásdi úr hívására én éleszthettem fel, tölthettem meg új élettel. De akárhány pincét tervezhettem, építhettem azóta Csopakon és környékén, a legnagyobb élmény mégis az, hogy részvevője lehetek ma is annak az útnak, ahol félédes, kannás boros gyászából feléleszthettük, s újra azzá tehettük az olasz rizlinget, ami ma. A Csopakit, ahogy Hamvas Béla és Márai Sándor is hívta az 1945 előtti jóféle rizlinget. Tudom, hosszú út áll még előttünk Csopakon, míg ez a földi paradicsom újra feláll, de ma már sok társunk van. Fanatikus fiatalok, s érett borértők hozták ide a pénzüket, teszik bele idejüket, hogy együtt gondolkodjunk, dolgozzunk. Munkánk egy kiteljesedése a Csopaki Kódex.

Lesz miről beszélgetnünk.

Meghirdetem az április 1-i, Bolondos Bortúrát Csopakra!

Három pincét fogunk meglátogatni:

Jásdi Pince,

Petrányi Pince,

Söptei Pince.

Időbeosztás, program:
08.15. óra. Érkezés, felpakolás a buszra a kanyari buszfordulóban
08.30. óra. Indulás Csopak felé.
10.15. óra. Alsóörsnél felmegyünk a Római útra, onnan nézünk szerteszét (érzitek?).
10.45-11.00.óra. Érkezés a Jásdi Pincéhez, ahogy az időjárás engedi alulról vagy felülről, a szőlők közül. Látvány mindegyik.
11.00-12.50.óra. Pinceséta, 6 boros borkóstoló olívás falatkákkal.
12.50-13.15.óra. Borvásárlás, majd indulás tovább.
13.30.óra. Érkezés a Petrányi Pincéhez. Pinceséta, pár újbor kóstolása.
14.15.-16.15.óra. Ebéd leves és pincepörkölt. Előtte, közben, utána borkóstoló.
16.15.-16.40.óra. Borvásárlás, felpakolás a buszra. Jó idő esetén kb. 1 km-t sétálunk lefelé a szőlők között a Söptei Pince felé.
17.45.-18.35. óra. Érkezés a Söptei Pincéhez. Pinceséta, pár újbor kóstolása. Átsétálás az étteremhez.
18.45-20.00. Vacsora. Válaszható: sült csülök pincemester módra, valamint 1/2 sült kacsa.
20.00-20.25. óra. Borvásárlás, buszra pakolás.
20.30. Indulás haza Pátyra.
22.30. Érkezés Pátyra.

 

Utószó:

Csopak- hát lehetne ez rossz? Mivel szűkebb pátriám, sokáig félve nyúltam ehhez az útirányhoz. Ma már, hogy felállt az Olasz rizling Kódex, s már kacsintgatunk a Furmint Kódex felé is, határozottan volt mit megmutatni.

Hihetetlen szép időnk volt. Sikerült megmutatnom a Római út felett levő felső (Vincellér) utat is! Nekem mindig Petőfi szólal meg, ott fent: Onnan nézni szerte szét! Már nevetnek oda született kollégáim, amikor megkérdem őket: szétnéztetek ma már? Ahogy beérünk Paloznak felől, a rendezett kertek és szőlők között Csopakra, s elérkezünk Jásdihoz, Petrányihoz, a Söptei családhoz, mindig lenézek a szőlőkön át, a tó felé. Ezer arcát mutatja a táj, sohasem lehet megunni.

Örülök, hogy megmutathattam nektek mindezt. A tájat, s az embereket. Az embereket, akik, hallhattátok, küzdenek ezért a tájért. Személyes örömöm, hogy részese lehetek ennek.

De a legnagyobb öröm Ti voltatok! Ahogy befogadtátok ezt az egészet, ahogy élveztétek, amint eggyé váltatok  a tájjal.

Néztem a Jásdit, a Petrányi Pistát, Söptei Zsoltit, ahogy vették a lapot és ők is beleolvadtak ebbe a közös élménybe.

Nagy nap volt!

Kívánom, hogy térjetek vissza családotokkal, barátaitokkal, mutassátok ezt meg ezt az élményt nekik is.

Itt voltam kisfiú. Itt voltam kamasz, majd ifjú is. Csínyekkel, keservekkel, örömökkel, szerelmekkel. a szőlő mindig mellettünk volt a szőlő. Tény, hogy ma már fájóan csökkent mértékben látható. Ha azonban csak ennyit sikerül megőriznünk, hogy megmutathassuk holnap másoknak is, már megérte. S, azt, hogy e szőlőkből milyen bort illik készíteni, hallhattátok, láthattátok, kóstolhattátok.

Ez Csopak.

Köszönöm nektek ezt a hétvégét.

Üdv,
Ritecz János