Jásdi Pince képek
Petrányi Pince képek
Söptei Pince képek

Meghívó:

Nagyon régen voltunk már Bortúrán. Az utóbbi években már egyre többen szóltatok, szervezzek megint túrát izgalmas emberek izgalmas borait szép helyeken megismerni. Beszélgetéseken sokszor emlegettétek fel az egri, a sopron-ruszti, a szekszárdi túráink emlékeit, élményeit. Gyönyörű tájakat, borokat, s nem utolsósorban ragyogó embereket ismerhettünk meg.

Tényleg sok idő telt el azóta. Ideje újabb úti célt keresni. Nem igazán jó szó a keresés, mert tudtátok mindig, hogy nekem melyik úti cél a legkedvesebb. Azonban úgy véltem akkoriban is, nem lett volna illendő egyből oda rohanni. A több, s főként különböző bortáj, borstílus megismertetése után, mára meg is érett a dolog. Legyen az irány Csopak.

Igen, Csopak. Szívem csücske. Több annál. Gyermekkorom tája, ahol, mikor elúsztam a nádas mögé, egy fél móló sikongatott riadtan blazirt képpel visszanéző apámra, hogy belefúl az a gyerek, milyen szülő az ilyen! Ma is sokszor nézem ott a vizet, s újra látom, ahogy reggel érkezik a srácokkal a Kalóz, hogy felvegyen, s új vizekre menjünk. Ah, micsoda Ady! Gyakorlatban el a felnőtt szemek elől, ne lássák, ha tanulás közben némi borulásos affér történik. Pláne, ne tudják azt, milyen az, amikor borulás után a merőkét nem találjuk -ki tudja hová lett?-, s míg ketten egyensúlyozzák a felállított hajót, jómagam hosszútávúszóra átváltva repesztek a part felé -csak vízi rendőr ne járjon erre- valami merőkés megoldást keresni.

Más villanás, nagyobb fiúként még látom a parkot is, "a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya". S élnek bennem más nyáresték is, amikor a pince előtt, a tűznél apukámékkal először ismerkedhettem a rizlinggel, furminttal és társaikkal.

Nos, az a pince ma a Jásdi Pince. Életem nagy kalandja volt, hogy ezt a pincét Jásdi úr hívására én éleszthettem fel, tölthettem meg új élettel. De akárhány pincét tervezhettem, építhettem azóta Csopakon és környékén, a legnagyobb élmény mégis az, hogy részvevője lehetek ma is annak az útnak, ahol félédes, kannás boros gyászából feléleszthettük, s újra azzá tehettük az olasz rizlinget, ami ma. A Csopakit, ahogy Hamvas Béla és Márai Sándor is hívta az 1945 előtti jóféle rizlinget. Tudom, hosszú út áll még előttünk Csopakon, míg ez a földi paradicsom újra feláll, de ma már sok társunk van. Fanatikus fiatalok, s érett borértők hozták ide a pénzüket, teszik bele idejüket, hogy együtt gondolkodjunk, dolgozzunk. Munkánk egy kiteljesedése a Csopaki Kódex.

Lesz miről beszélgetnünk.

Meghirdetem az április 1-i, Bolondos Bortúrát Csopakra!

Három pincét fogunk meglátogatni:

Jásdi Pince,

Petrányi Pince,

Söptei Pince.